Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Cinci Macska a magányról.

2016.12.09

Kedves Leopold!

 

A magány egy olyan helyzet, melyben senki sem lehet maradéktalanul boldog. Van, aki kifelé ezt mutatja, de belül biztos, hogy hiányérzete van, vonzódna egy társ után. Ez lehet családtag, vagy éppen egy barát.

Mi macskák nem tudunk beszélni, tehát ezzel nincs gondunk. Az embereknél viszont az egyedüllét esetében az is probléma, hogy nincs kihez szólni, így előfordul, hogy egyesek egy idő után elkezdenek magukba beszélni. Innen egyenes út vezethet az elme megbomlásának kezdeti szakaszához.

Ennyire persze nem vészes a helyzet, ha megfelelően van kezelve, de ez természetesen nagyon nehéz.

Az elhagyatottság állapota nagyon szomorú. Ez azt jelenti, hogy valakit elhagyott mindenki, aki kedves volt számára a múltban, vagy éppen csak a párja, ami önmagában is épp elég baj.

Az a tény, hogy valaki magára maradt nem egyértelműen írható a szenvedő alany számlájára. Nagyon sok olyan külső körülmény is okozhatja ezt az állapotot melynek folytán a magára maradó vétlennek érezheti magát, ami persze nem sokat javít a helyzetén.

Figyelmesen összeállított véleményem minden bizonnyal hasznosnak bizonyult, főleg az érintettek számára. Ha bárki hasonló kéréssel keres meg, ugyanezzel a hozzáállással fogok véleményt nyilvánítani.

 

Üdvözlettel: Cinci Macska.